Az együttes története

A történet Long Islandben (New York) kezdődött. Három gimnazista srác a King's Park középiskola padjaiban ülve hallgatta Mrs. Gilbert zeneóráit. Neki is hálával tartozunk, hogy közelebb vitte a zenéhez a későbbi világhírű együttes, még fiatal tagjait. Mindhárman játszottak valamilyen hangszeren: John Petrucci a gitár szerelmese volt, John Myung basszusgitározott, Kevin Moore pedig a billentyűs hangszereket bűvölte. Már ekkor meghatározó befolyást gyakoroltak rájuk olyan nagy nevek, mint Yngwie Malmsteen, Steve Morse vagy Jaco Pastorius. "Miután először hallottam őt Steelerben, teljesen megőrjített. Az összes szólóját, mindet megtanultam.", mondja Malmsteenről Petrucci egy későbbi interjújában. Több együttesben is játszottak, jammelgettek, többek közt a Centurion nevű banda is az ő nevükhöz fűződött. Aztán az érettségit követően elváltak útjaik.

A két John Boston felé vette az irányt: 1985. őszétől A Berklee School of Music hallgatói lettek. Szabadidejük kitöltésére itt is próbáltak egy csapatot összehozni. Így futottak össze Mike Portnoy dobossal, aki amellett, hogy egy húron pendült a Johnokkal, ugyancsak Long Island-ből való volt. Úgy döntöttek tesznek egy próbát, és megszületett a Dream Theater első, apró magja.

A karácsonyi szünet alatt tartották a kapcsolatot, maguk mellé vették újra Kevin Mooret billentyűzni, valamint Chris Collins töltötte be az énekesi pozíciót. Ők öten alkották a Majesty nevű formációt. Az együttes nevét egy Rush szám (Bastille Day) inspirálta: "A szám vége a jellemző gitárszólamával valóban fenséges (majestic). Tettem egy megjegyzést, mire a többiek azt mondták, hogy ez egy nagyszerű együttesnév: Majesty" emlékezik vissza Mike Portnoy.

1986. nyarán mindhárman otthagyták Berkleet, hogy az együttesre koncentrálhassanak. Ekkor vették fel első, 8 számos Demo anyagukat, melyet nemes egyszerűséggel "Majesty Demos" -nak kereszteltek. Az ezer példányban elkészített anyagot regionális, valamint megszállott prog-körökben terjesztették. Az eredmény megdöbbentő volt: egy félév sem kellett ahhoz, hogy az utolsó darabig elkapkodják. Ezt, az ekkor készült bootlegekkel (pl.: Dream Theater : While Performing as Majesty) egyetemben a rajongók a mai napig másolják, terjesztik, így ezek ma is széles körben elérhetők.

Még ezen év novemberében az együttes és Chris Collins útjai a sikerek ellenére elválnak, és így egy évig, énekes hiányában, instrumentális dalok születnek, több későbbi klasszikus hangszeres verziója ekkor születik meg.

Végül 1987. novemberében megtalálják az énekest Charlie Dominici, a '70-es években kisebb sikereket elérő "Frankie & The Knockouts" nevű együttes egykori énekesének személyeben. " Akkoriban tényleg senki jobbat nem találtunk, és neki megvolt az a tapasztalata, ami Chrisnek nem.", mondja róla Portnoy. Az együttesnek ekkorra számos elkészült szám állt rendelkezésére, így több változat után elkészül későbbi debütáló lemezük végső demója "When Dream and Day Unite" címmel. Ekkor a Mechanic Records nevű kiadótól szerződést kaptak, amit nagy lelkesedéssel fogadva azonnal aláírtak. A Kajem Studios-ban '88 nyarán egy hónap alatt felvették az anyagot. Az album dizájnja is elkészült, mikor egy las vegasi illetőségű együttes jelezte, hogy ők birtokolják a Majesty nevet. Így az utolsó pillanatban névváltoztatásra kényszerültek. Több lehetőség után (Glasser, Mi and Magus) Mike édesapjának (Howard Portnoynak) javaslatára egy lebontott kaliforniai mozi után a Dream Theater nevet vették fel. A borítón csak a nevet változtatták meg, a The Ytse Jam című szám (visszafelé olvasva: Majesty) és a Portnoy tervezte Logo megmaradt. Ez utóbbi Mária skót királynő címere/jelvénye alapján készült.