Az együttes története

1995. áprilisában újra beköltözik a banda a BearTracks-be, hogy felvegye a már '89. óta várva várt művet, az A Change of Seasons-t. A 23 perces műremek természetesen sok változáson ment keresztül és Derek Sherinian ötletei is belekerültek a hozzávalók közé. Az eredmény egy ropogósra sült EP az eposszal és négy, együttesen ugyancsak 23 perces koncertfelvétellel, melyeket a londoni "Uncovered" bulijukon rögzítettek 1995. január 31-én. A megjelenést egy rövid mini-turné (fox for '96) követte, majd néhány hónap szünet.

1997-et írunk már, mikor az együttes újra hallat magáról. Ismét stúdióba vonultak. Mi mást tettek volna. Hiszen továbbra sem került kiadásra a Metropolis második része, valamint rengeteg új ötlet gyűlt össze. Nem csoda tehát, hogy 2 CD-nyi anyag is összegyűlt, azonban a kiadó (Elektra) nem engedi egy 2 lemezes album kiadását, így a Metropolis folytatása tovább várat magára Mike pincéjében.

Megszületik tehát a Falling Into Infinity, mely kisebb változást hoz a zene stílusában. Talán Derek hatására, talán nem, de az anyag sokkal megfoghatóbb, populárisabb lett. A You NotMe, melyet egy popmágnással közreműködve készítenek el, valódi siker lesz Amerikában. Nem titkolt cél a népszerűsítés sem: "Remélem ki tudjuk terjeszteni a népszerűségi körünket az USA-ban és Angliában is, most ez az elsődleges szempont." - nyilatkozza a billenytűs Sherinian.

Természetesesn újabb turné (Touring Into Infinity) következik, amelynek 2 európai estjét örökíti meg a Once In a LIVEtime, valamint a többek közt a turnéból építkezik a 5 Years In a Lifetime. Ez utóbbi a koncertfelvéteken kívül még stúdiószemelvényeket, visszatekintéseket, stb. tartalmaz, akárcsak a tokyoi videó.

Ezután a Dream Theater egy hosszabb szünetet tart, de az efféle megszállott zenészek nem bírják sokáig "munka" nélkül. A csapat tagjai különböző projectekben "múlatják az időt".

John Petruccinak a Magna Carta felajánlja a lehetőséget, hogy szervezzen Így csapatot. Ő Toni Levin basszusgitáros mellett dönt. Eközben Mike Portnoy is ugyanezt az ajánlatot kapja, aki pedig Jordan Rudess billentyűst veszi maga mellé, majd felkéri Petruccit, hogy vállalja el a gitárosi posztot a projectben, aki akét "félkész" project egyesítését javasolja. Ez a project a Liquid Tension Experiment nevet kapja, és "1" című (számú) albumuk sok Dream Theater rajongó kedvencévé válik. Ez a zenekar később meghatározója lesz a Rudess-szel megerősített Dream Theater albumoknak.

John Petrucci, James LaBrie és Derek Sherinian felbukkannak még a Trent Gardner (Magellan)-féle Explorer's Clubban is, Derek és John Myung, Ty Tabor (King's X) gitárossal megalakítják a Platypust. Később több project is alakul: LaBrie Mullmuzzlere, a John Myung-féle Jelly Jam, a Portnoy szervezte Transatlanic, vagy a legújabbakközül az OSI (Office of Strategic Influence), amiben újra együtt játszik Kevin Moore és Portnoy és az ugyancsak LaBrie által összeállított Frameshift.

Az 1999. év meglepetésekkel indul. Mivel Jordan hajlandó csatlakozni a csapathoz, ezért megválnak Derektől. Ő szólókarriert kezd, vendégként játszik néhány lemezen, valamint megalakítja a jelenlegi prog/modern-jazz fúziós zene egyik alappillérét a Planet X-et.

1999-ben hallunk újra Kevin Moore-ról is, aki eddigi munkásságát a This Is a Recording című anyagán publikálja. Ez az anyag szolgál az eleinte csak projectnek induló, majd Kevin állandó csapatává váló Chroma Key első albumának alapjául.