Az együttes története

Az Images and Words még 1991-ben a boltokba kerül, a sóvárgó prog- és Dream Theater rajongók nem kis örömére. A megváltásnak számító lemezről 3 single készül. A Pull Me Under az első videója a csapatnak, ami egy olcsó élő felvétel és egy, a dal történetéhez (Shakespeare Hamlet-jének parafrázisa ) nem kapcsolódó történet keveréke. Ezt az MTV felkapta és ennek köszönhetően nagy siker lett. Az Another Day volt a második, melytől eredetileg a sikert várták, mivel ez volt a leginkább rádióbarát felvétel. Mégis jobb, hogy nem ez futott be, hiyzen ezzel félreismerték volna az együttest, így azonban csak a sokszínűségét ismerték meg. Ha minden igaz, akkor az MTV-n a mai napig nem játszotta le egyszer sem ezt a klippet, de szerencsére fel került a Live in Tokyo című videóra. Végül készült videó a mozgalmas és populáris hangvételű Take the Time-hoz is. Ezen az albumon születik meg a borítón is látható, "drótozott szív" szimbólum is, mely Krisztus Szívének egy "továbbgondolása"

Ez az album óriási lépés volt minden szempontból az együttes számára, hiszen ezt követően világszerte ünnepelték a stílust alkotó, egyedül maradt prog metal bandát. Még az Aardschock magazin is elismerően ír az új anyagról. Ennek köszönhetően főzenekarrá válik, és világkörüli turnéra indul. Nyilván nem egyből az óriási stadionokban landolnak, de legalább "terjesztik az álmokat" világszerte. A Music in Progress Tour európai kitérőjének emléke a Live at the Marquee című koncert EP, amit a londoni (láss csodát:) Marquee klubban vettek fel. "A Live at the Marqueet nem élő-albumnak szántuk, ilyet 3, esetleg 4 album után ad ki egy csapat. Egyszerűen kaptunk egy lehetőséget az ATCO-tól, mit kihasználtunk." Mondta John Myung az EP-ről. Japánban pedig Tokyoban felvették a Live in Tokyo című videójukat, amin a szerény koncert részleg mellett megtaláljuk az együttes klipjeit, turné emlékeket, gegeket és komentárt az előzménykeről.

Az album egy érdekes motívuma, a Metropolis Pt. 1. Az eredetileg csak Metropolis című számhoz, az album anyagának felvétele után elkészült egy mintegy 25 perc hosszúságú második rész. Így a számhoz odakerült a Pt. 1 (első rész) kiegészítés, ami nyilván egy második részt sugall. Ennek megjelenéséről csupán annyit sejttettek,hogy "Valamikor kiadjuk majd.". Így minden egyes új album megjelenése előtt fellibbentek olyan hírek, hogy ez lesz a második rész. A rajongóknak azonban egészen 1999-ig vérniuk kellett.

1994. májusában a tagok ismét stúióba vonulnak, először teljesen új anyaggal. Már júniusban elkészül az új album, mely az Awake címet viseli. Az újabb sikerlemeznek induló album keverése előtt azonban Kevin Moore úgy dönt, hogy nem folytatja tovább az együtessel. John Myung, aki sokáig legrosszabb élményei közt emlegeti az eseményt, így nyilatkozik erről egy riportban: "Kev telefonált, és azt mondta, hogy "Nem is tudom hogy mondjam... igazából nem telefontéma...", és akkor tudtam, hogy valami ilyesmit fog mondani, és igazam lett." Tulajdonléppen érthető lépésnek tekinthető, hiszen Kevin ekkorra teljesen érdektelenné vált a progresszív metálban. Ez meg is mutatkozikaz általa írt számok jellegében: a Space Dye Vest távolról sem nevezhető progresszívnak. Ez a lépés sok rajongót rosszul érintett, de Kevin is és a Dream Theater is folytatta.

A Waking Up the Worl Tour-ra kisegítőnek ideiglenesen Derek Sheriniant vették be, azonban állandó billentyűsnek Jordan Rudesst szerették volna beszervezni, aki azonban a Dixie Dregs-hez igazolt. Meghallgatják továbbá Jens Johansont aki ma már a Stratovarius billentyűse, de elvetik ezt a lehetőséget, így úgy döntenek, hogyDerek állandó tag marad.

Ebben az évben elismerések sora éri a bandát: több magazin az év legjobb együttesének választja a Dream Theatert, John Petrucci lesz az év legjobb gitárosa, valamint egy gitéros magazin szavazása alapján minden idők legjobb gitárosai közül is csak Jimmy Hendrix és Eddie Van Halen tudta őt megelőzni. Emellett utólag is tartós sikernek bizonyul a lemez, lévén, hogy sok internetes áruház kritikája szerint ez A progresszív metál album.