Az együttes története

Sajnos a When Dream and Day Unite, akárcsak az együttes maga az underground világba kényszerült, lévén, hogy a kiadó meglehetősen szerény költségvetéssel bírt. Ennek ellenére széles körben elterjed az album, amely szinte mindenhol pozitív fogadtatásban részesül, főleg Európa és Japán vevő a sajátos, progresszív- és metálos elemeket ötvöző zenei kavalkádra. Persze kivételek mindenütt akadnak, ez alól a mi együttesünk sem kivétel: a holland Aardschock magazin így vélekedik a lemezről: "Sajnos a Majesty (nem tudva névváltozásukról) nem talál majd széleskörben sok rajongóra, mivel kevesen szeretik az efféle zenei kaméleonokat." Hála Istennek nem lett igazuk.

Hiába készül el két single is az albumról, a pénzhiány miatt mind a megfelelő promóció, mind a turné elmarad. Ezt tetézi csak, hogy Charlie Dominicitől megválik az együttes. A tagok a komoly kor-, valamint a kétségtelen ízlés- és háttérbéli- külömbségekkel magyarázzák a döntést. Mégis visszahívják egy utolsó (búcsú-) koncert erejéig, amit a new yorki Ritzben adnak 1989. november 14-én a Marillion előzenekaraként. Ezt akoncertet egy új számmal kezdik, melynek címe: Metropolis...

Ezt követően az együttes felfrissült erővel tekint az emberfeletti feladatok elé. A pár hónapos visszaesésnek tartott énekeskeresés majd két teljes évükbe kerül.A több mint kétszáz (200!) énekesjelölt közt olyan nevek szerepelnek, mint John Arch a Fates Warning énekese (akinek bár felajánlották a lehetőséget, az utolsó pillanatban visszautasította azt), Chris Cintron, John Hendricks és Steve Stone. Ez utóbbival '90 júniusában egy koncertet is adtak, ahol elhangzott a Change of Seasons egy kezdetleges verziója, ez azonban rémálomba csapott át. Ez olyannyira megtörte a tagokat, hogy még az instrumentális folytatás lehetősége is felmerült.

Minden probléma ellenére a zenész továbbra is éber maradt mindenkiben, így sok ötlet született, különböző misztikus címekkel, mint "Grab That Feel" és "Creep With Tonality", melyek később a "Take the Time" és a "Learning to Live" címet örökölték.

Végül 1991. végén a torontói Winter Rose énekese elküldte anyagát, mely a "krízis" végét jelentette. Kevin LaBrie személyében éppen az elvárásoknak megfelelő énekesre találtak. Érdemesnek tartják legalább egy meghallgatásra, így Kevin elrepül New Yorkba, ahol fölénekli a To Live Forever, a Take the Time és a Learning to Live demóit. Végül rá esik a választás. Azonban, mivel már van két John az együttesben, és hogy ne legyen két Kevin is, LaBrie második keresztnevét, a James-et fogja használni.

Az énekes érkezésével valójában révbe ér a csapat, leszerződnek még 1991-ben az ATCO Atlantic-kal (ma EastWest records), és megkezdődnek a BearTracks stúdióban a második album, az Images and Words felvételei. A stúdió a Spyro Gyra nevű együttes szaxofonosáé, Jay Beckensteiné, akit az Another Day című számban hallhatunk, valamint éltreszóló barátja lett az együttesnek.

A felvételek egy nagyon hálátlan feladat elé állítják az óriási anyaggal rendelkező bandát: a felhalmozódott anyagot bizony szortírozniuk kell. A "válogatások" során kimarad a már említett To Live Forever, ami később a Lie maxira kerül fel mint B-oldalas szám, az Eve, amely a Silent Man maxin tűnik fel, végül a mindössze 2 alkalommal játszott (és ezért igen értékes) 20 perces eposz, a Change of Seasons. A 2 alkalomból 1 a '93-ban felvett és sokáig vitatott így csak 1995-ben "kiadott" bootlegen a Dance of Eternity-n hallható.